Hová vezetett a Könnynek Útja?
A 19. század elején a fehérek földigénye már nem ismert határokat. Azt akarták, hogy a keleti partvidék és a Mississippi közötti hatalmas terület teljes egészében az övék legyen. Különösen az öt „civilizált törzs” termékeny földjeire fájt a foguk. Ezek a népek- a cserokik, a csotók, a csikaszók, a krík és a délkeleti, floridai szeminólék- nagyon sokat átvettek a fehér emberek kultúrájából, és virágzó államokat teremtettek. Iskolákat, könyvtárakat, kórházakat alapítottak, malmaik, sütödéik és téglagyáraik voltak. A törvények betartása az alkotmánybíróság és a legfelső bíróság ügyelt. A termékeny és gondosan megművelt földek gazdag termést hoztak, a mezőkön ezernyi juh és szarvasmarha legelt. Éppen ez a gazdagság keltette fel a fehérek irigységét: maguknak követelték a földet. Ekkor azonban egyre több indián tagadta meg, hogy lemondjon a törzsi területekről. A fehérek a törvényhozáshoz fordultak segítségért.
A washingtoni kormány természetesen teljesítette polgárai kívánságát. Jackson elnök 1830- ban aláírta az indiánok áttelepítéséről szóló törvényt, amely úgy rendelkezett, hogy a Mississippitől keletre fekvő összes indián földet ki kell sajátítani, és a folyótól nyugatra fekvő földeket kell adni helyette kárpótlásként. Némelyik törzs elfogadta az ajánlatot, ám akadt olyan is, amely szembeszegült a határozattal. Az irokézek, az ottawák, a szeminólék ma is a Mississippitől keletre élnek. Az amerikaiak 1838-39 telén a cserokikat is áttelepítették, pedig ők nem akartak elmenni. A hadsereg őrizetében tizenhatezer cseroki indult el az ezer kilométeres, mocsarakon, sűrű erdőkön és áradó folyókon keresztül vezető „Könnyek Útján”. Több mind négyezer indián vált a hóviharok, az éhezés, a kimerültség, a mérgeskígyók és a kolera áldozatává. Aki meg akarta védeni a hazáját, azt agyonlőtték. Néhány száz indiánnak sikerült megszöknie és a hegyekbe menekülnie. Később visszavásárolták földjük egy részét, utódaik ma is itt élnek.
Az áttelepített cserokik azonban nem adták fel a reményt. Feltörték a vasont, a földet megművelték, házakat építettek, és hamarosan már teheneket és birkákat is tenyésztettek. Saját önkormányzattal rendelkeztek, önálló rendőrséget szerveztek, és azt remélték, hogy a fehérek is elismerik az önálló indián állam létezését.
1906-ban azonban hivatalosan felszámolták a törzset: a cserokik az Egyesült Államok polgárai lettek. Az indiánok azonban továbbra is konokul kitartottak hagyományaik mellett, és 1935-ben újjászervezték törzsi szervezeteiket. Ma Oklahomában mintegy százezer cseroki él, a törzs élén pedig egy asszony, Wilma Mankiller áll. 1993-ban a cserokik összlétszáma körülbelül háromszázezer főt tett ki, vagyis ma ők alkotják az USA legnépesebb indián népcsoportját. |