Milyen növényekkel táplálkoztak a gyűjtögetők?

Még a kukoricatermesztő földművesek is gyűjtögettek időnként vadon élő növényeket, a vadászok számára pedig egyenesen életbevágó volt, hogy növényi táplálékot is fogyasszanak. A sarkvidéki tundrán, a prérin, a nagy síkságon, vagy éppen Kaliforniában az asszonyok feladata volt, hogy bogyókat, gyümölcsöket, növényeket, gumókat, magokat, gyökereket és gombákat gyűjtsenek. Az indiánok több száz ehető növényt ismertek. Bizonyos helyeken egyes növényfajok olyan nagy mennyiségben teremnek, hogy az indiánoknak nem volt gondjuk a vetéssel, az is elegendő volt, ha a megfelelő időpontban betakarították a termést. A Nagy- tavaktól nyugatra élő odzsibvák ősszel a vad vízirizst aratták le. Csónakjaikkal kieveztek a tóra, a telt kalászokat a hajó fölé hajlították, és farudakkal kicsépelték a magvakat.

Hasonlóan egyszerű volt a nyugati fennsíkon elterjedt kamas növény hagymáinak betakarítása. Az átfúrt orrú indiánoknak csupán ki kellett ásniuk az érett hagymákat, amelyek íze frissen a szelídgesztenyére emlékeztetett. Levest főztek belőle, megpirították, vagy megfőzték, akárcsak a burgonyát.

Ezen a vidéken ugyanilyen bőségesen termettek a különböző tűlevelűek. A fenyők tobozaiban jókora ehető magvak, a pinyon diók rejtőztek. Az átfúrt orrú indiánok kosárszámra gyűjtötték ezeket a magvakat, amiket azután vagy nyersen ettek, vagy kását főztek belőlük. A télre készülve egyfajta süteményt sütöttek a lisztjéből, amit megszárítottak, és föld alatti kamrákban tároltak.

Tőlük délebbre, Kaliforniában hatalmas, vegyes erdők nőttek, amelyekben az erdeifenyő mellett volt tölgy, mamutfenyő, vadgesztenye és juhar is.

A liszttel őrölt makkból levest, krémet és kenyérféleséget készítettek. A makk nemcsak nagyon sok keményítőt, hanem cukrot, fehérjét, zsírt, valamint keserű ízű cserzőanyagot is tartalmaz. Ezért először meghámozták, megszárították, majd kőlapokon összezúzták a makkokat és a lisztet nagy fazékba tették, többször leforrázták, így kiáztatták belőle a keserű ízt. Ezután már csak meg kellett szárítani, és a liszt hosszú időn át tárolható volt.

Az északkeleti erdőségek tápanyagban gazdag cukorral is ellátták az odzsibvákat és az irokézeket.

Tavasszal az asszonyok bemetszették a juharfákat, és a kicsorgó levet nyírfakéregből készült vödrökben gyűjtötték össze. Egy fa kb. 3 liter levet adott. Ezután fárasztó munkával vonták ki a léből a cukrot. Egy liter 3 grammnyi cukrot tartalmazott. Az asszonyok addig főzték a juharlevet, amíg jól tárolható, sűrű szirupot nem kaptak. A sziruppal a kukoricakását ízesítették, vagy vízzel higítva itták.