Mi a különbség a wigwam és a tipi között?

Az indiánok, attól függően,, hogy vadászként folyamatosan vad nyomában jártak-e vagy pedig földművesként letelepedett életmódot folytattak, különböző háztípusokban laktak. Hogy ezek milyen stílusúak voltak, abban a környezet is nagy szerepet játszott: az erdőben fából építkeztek, a kietlen délnyugaton pedig agyagból. Az északkeleten élő irokézek szilfa törzsekből és faháncsból építettek gyakran 26 méter hosszú házakat, amelyekben akár 5- 10 család is élhetett. Az északnyugati partvidéknek, a „totemoszlopok földjének” indiánjai hatalmas, cédrusfából készült deszkaházakban laktak. Florida mocsaras vidékein a pálmalevelekkel fedett kunyhókat cölöpökre építették. A délnyugaton élő navahók kupolás szerkezetű hoganját földdel borították be, más környékbeli törzsek pedig vályogtéglából emeltek házat. A síkvidék letelepedett indiánjai a talajba süllyesztették lakóházaikat.

Azok az indián csoportok, amelyek az állandóan vándorló bölényeket követték, bölénybőrrel bevont rudakból álló sátrakban, tipikben laktak. Sziú nyelven a tipi szó azt jelenti, hogy „ valami, amiben lakni lehet”. Mielőtt az indiánok megismerkedtek volna a lóval, minden terhet a kutyáiknak kellett húzniuk. Két, összekötözött rúdon vontatták a bőröket, a prémeket, a takarókat és az egyéb háztartási holmikat a következő táborhelyig. Mivel azonban a kutyák igen gyenge igásállatok, az indiánok csupán kicsi és könnyű tipiket tudtak építeni. Ám miután lovakat szereztek, már terjedelmesebb tipiket építhették, amelyek átmérője akár az 5-6 métert is elérhette.

A tipiben meglehetősen kellemes volt az élet. A sátor közepén égő tűz füstje az egy felső nyíláson távozott, amit eső idején be lehetett zárni. A tipi bejárata mindig keleti irányba nézett: ebből az irányból jött a napfény, az élet és a bölcsesség. Az indiánok számára a tipi a világegyetemet szimbolizálta: a kör alakú alaprajz a Földet jelentette, a sátor pedig az eget.

Veszély esetén villámgyorsan lebontották sátraikat az indiánok. Az asszonyok összetekerték az ágyként szolgáló szőrméket és a nagy bölénybőröket, majd összekötötték a sátorrudakat. Két asszony tizenöt perc alatt könnyedén szétszedett egy nagy tipit és az alkatrészeket is felkötötte a lóvontatta szánra.

A zord, szubarktikus kanadai tájak állandóan úton lévő vadászainak szintén könnyen lebontható és felépíthető otthonra volt szükségük. Messze földön elterjedt egy, a tipihez hasonló sátor, amelynek sátorrúdját a kopár tundra indiánjai rénszarvas- vagy karibubőrökkel, nyáron pedig az erdős vidékeken több rétegben egymásra helyezett nyírfakéreggel borították be.

Az északkeleti területek erdős vidékeinek indiánjai, a krí és az idzsibva törzs tagjai wigwamban laktak. A wigwam boltozatát végükkel a földbe szúrt, meghajlított és összekötözött rudak alkották, melyeket szilfa- és nyírfakéreggel vontak be.

Az európaiak később az összes indián házfajtát wigwamnak nevezték el.