Hogyan épültek a pueblo indiánok házai?

A délnyugati területeken élő pueblo indiánokhoz számos, különböző nyelvet beszélő törzs, pl.: a hopi, a zuhi, a tano tartozik. Közös nevüket a spanyol hódítóktól kapták. A spanyolok 1539- ben, miközben Mexikón keresztül észak felé vonultak, a Rio Grande völgyében számukra szokatlan elrendezésű falvakra bukkantak. Ezek házai lépcsőzetesen egymás fölé épültek, s némelyikük öt- hat emelet magas volt. A fehérek ezeket a településeket egyszerűen pueblónak nevezték el, ami magyarul falut vagy népet jelent. Az indiánok nemcsak a folyóvölgyekben, hanem a Colorado kétezer méter magas hegyei között, a Mesasban is ilyen házakat építettek. Építőanyagként követ vagy agyagból megformált, napon szárított téglákat használtak. Ez utóbbiakat „adobe”-nak nevezték. A lakások bejárata fent, a lapos tetőről nyílt. A látogató először egy létrán felmászott a tetőre, majd egy második létrán, a tetőnyíláson keresztül a ház belsejébe. Ellenség közeledtére az összes létrát behúzták.

Minden egyes falu közepén kialakították a kiva nevű, kultikus helyiséget, amelyben az ősök és a kukorica tiszteletére rendeztek szertartásokat. A legtöbb pueblo- faluban néhány száz ember lakott, de akadt olyan falu is, ahol több mint ezren éltek. Léteztek igazi városok is Amerikában.

A régészek a Mississippi völgyében rábukkantak Cahokia város maradványaira. Itt kétszáz évvel ezelőtt mintegy tízezer indián élhetett. A település vallási központjában, egy templom közeépn harminchárom méter magas földpiramis emelkedett. Mély árok és sánc vette körbe. A lakókat őrtornyok és erős kapuk védték az idegen támadóktól.