Ki ellen harcolt Ülő Bika?

Az indiánoknak azonban az sem adatott meg, hogy őseik földjének nyomorúságos maradékán nyugodtan éljenek. Ha ugyanis kiderült, hogy a látszólag értéktelen föld mélye értékes ásványkincseket rejt, akkor az aláírt szerződés sem tartotta vissza a fehéreket attól, hogy egyszerűen elűzzék az indiánokat. 1874-ben amerikai bányászati szakemberek aranyra bukkantak Dél- Dakotában. A lelőhely a legnagyobb sziú rezervátum, a Black Hills kellős közepén feküdt. A felfedezés híréra az aranyásók valósággal elözönlötték a területet. Ebben az időben Ülő Bika volt a teton. Sziúk politikai és vallási vezetője. Főnökként már évek óta harcolt a fehérekkel, akik ugyan aláírták a szerződéseket, de azzal már nem törődtek, hogy be is tartsák azokat. A feszültség a tetőfokára hágott, amikor a fehérek úgy döntöttek, hogy az aranylelőhely miatt a Blach Hillset kiszakítják a nagy sziú rezervátumból, és a tél kellős közepén átköltöztetik az indiánokat. Azt akarták, hogy Ülő Bika- a fagy és a havazás ellenére- 1876 januárjának végéig 400 kilométerrel messzebb telepítse táborát. A főnök erre nem volt hajlandó. A fehérek ezt ellenséges cselekedetnek fogták fel, és tavasszal katonákat küldtek a felkelők ellen. Ülő Bika összehívta a sziúkat, a csejenneket és az arapahókat. A Naptánc közben a főnöknek látomása támadt: azt látta, hogy az égből annyi katona hull alá, mintha csak hatalmas sáskaraj érkezett volna. Ez a látomás a biztos győzelem ígérete volt: a főnökök elhatározták, hogy harcolni fognak. Nem sokkal ezután az amerikai hadsereg egyik egysége, George Custer tábornok vezetésével megtámadta a Little Big Horn-folyó melletti, nagy indián tábort. Ülő Bika látomása valósággá vált, Custer és katonái elestek a sokezer, korszerű Winchester puskával felszerelt indián elleni harcban. Ám az indiánoknak ez az utolsó, nagy győzelme nem sok hasznot hozott. Ülő Bika és a vele szövetséges főnökök hosszú távon semmit sem tehettek a fehérek állandóan növekvő túlereje ellen. Mivel már nem voltak bölények, az indiánok éheztek, a katonaság pedig újra és újra lecsapott rájuk. Ülő Bika 1877-ben híveivel Kanadába menekült, ahonnan csupán négy évvel később tért vissz az USÁ-ba, a Standing Rock rezervátumba.