Mi volt a Manitu?

Az indi�nok minden reggel m�lys�ges tisztelettel k�sz�nt�tt�k a keleti l�t�hat�ron felbukkan� napkorongot. A f�nyt, meleget �s �letet ad� Nap hit�k szerint fontos r�sze volt egy term�szetfeletti hatalomnak, amit az algonkinok Manitunak, a szi�k pedig Wakannak neveztek. Manitu lehetett �llat vagy n�v�ny is, �s megjelenhetett a k�vekben, a csillagokban, mennyd�rg�sben �s a vill�ml�sban is. Manitu vagy Wakan ereje bizonyos esetekben vesz�lyes az emberekre, j�indulat�t teh�t �ldozatokkal k�v�nt�k elnyerni. Id�nk�nt „legfels�bb l�nynek” is neveik Manitut, �m ebben az elnevez�sben m�r a kereszt�ny istenk�p keveredik az indi�nok hit�vel. A jeges �szak vad�szai a gonosz szellemeket okolt�k a sikertelens�g�rt. A vad�sz� �letm�dot folytat� n�pek k�z�tt rendk�v�l elterjedt volt a szem�lyes v�d�szellemekbe vetett hit. A p�ni indi�nok gyermekei m�r kis korukban megtanult�k, hogyan tehetnek szert saj�t v�d�szellemre. A serd�l� fiatal t�bb napra elvonult a vadon mag�ny�ba, t�relmesen im�dkozott �s koplalt, m�g v�g�l l�tom�sa t�madt: megjelent el�tte egy holl� vagy egy farkas, egy sas vagy egy h�d. Ett�l a napt�l kezdve ez az �llat seg�tett neki, ha vad�szott, ha betegs�g, vagy ha baleset �rte. Egy ki�lt�s vagy egy meghat�rozott dallam b�rmikor el�h�vhatta az �llati alakot �lt�tt v�d�szellemet.

A szellem azt is elmagyar�zta az ifj� indi�nnak, hogy sz�m�ra milyen t�rgyakban lakozik k�l�nlegesen sok er�. Ett�l kezdve az ifj� gy�jt�tte a megnevezett dolgokat: tollakat, fogakat, vagy mad�rkarmokat, amelyeket azut�n orvoss�gos zacsk�j�ban eg�sz �let�n kereszt�l meg�rz�tt. Senki idegen nem ny�lhatott az orvoss�gos zacsk�hoz, m�g csak ki sem nyithatta. A t�rzs gy�gy�t�i, a s�m�nok vagy var�zsl�k egy nagyon er�s v�d�szellem, a medve seg�ts�g�re sz�m�thattak. T�mogat�sa r�v�n csod�latos tettekre voltak k�pesek: el�csalogathatt�k a vad�llatokat, de m�g az id�j�r�st is megv�ltoztathatt�k.