Hogyan nevelték az indián gyerekeket?

A klánokból álló indián törzsekben a fiatal férfiak csupán a velük azonos klánbeli lányokat nem vehették el, egyébként szabadon választhattak maguknak párt. A sziú harcos a leánykérés alkalmával lovat ajándékozott szíve választottjának. Ha a lány elvitte itatni a lovat, akkor ez azt jelentette, hogy beleegyezett a házasságba. A fiúk általában 17 évesen házasodtak, a lányok két évvel fiatalabbak voltak. Az esküvőt hatalmas lakomával ünnepelték meg, majd az ifjú pár beköltözött az új tipibe.

Az indián gyerekeknek jó dolguk volt, mivel apjuk és anyjuk sohasem szidta őket, hanem inkább rábeszéléssel irányítgatta. A gyerekeket már egész kicsi koruktól arra nevelték, hogy segítsenek a felnőtteknek és utánozzák a viselkedésüket. Ha a mama egy állatbőrön dolgozott, akkor a lánya is kapott egy apró kést, és maga is megpróbálkozott a bőr kikészítésével. Ha a mama elment vízért, akkor a kislány is hozott vizet egy kis tömlőben.

Amikor a kislány elkészítette első mokaszinját, és a fiú életében először próbálta ki az íjat és a nyilat, a család nagy ünnepet rendezett. A szülők nagyvonalúságra és bőkezűségre nevelték gyermekeiket. Apjuk például élelmiszert küldött velük szegény vagy beteg szomszédoknak. A gyerekek így tanulták meg, hogy a dolgokat meg kell osztaniuk a többiekkel.

A sziúk, és más, síkvidéki törzsek között szokás volt fenyőágakkal verni a fiúkat. Ez nem büntetésnek számított, ilyen céllal indiánok csak nagyon ritkán verték meg gyermeküket. A fiúk azért kapták a verést, hogy megtanuljanak úrrá lenni a fájdalmon. Télen pedig mindennap megfürödtek a folyó jéghideg vizében. Aki tekintélyes harcos akart lenni, annak már egészen kis korától hozzá kellett szoknia ahhoz, hogy zokszó nélkül elviselje a rettenetes éhséget, a pokoli szomjúságot, a farkasordító hideget és az iszonyú hőséget.