Hogyan gyógyított az indián sámán?

Az indián varázsló legfontosabb feladata az volt, hogy meggyógyítsa a betegeket. A komancsok varázslója nyilvános ceremónián tett tanúbizonyságot tudásáról. Olyan hosszan dobolt, míg szelleme elhagyta a testét, és transzba esett. Önkívületi állapotában képes volt a földöntúli szellemekkel beszélni. Ezután úgy csinált, mint aki kiszívja a beteg testéből azt a tárgyat- követ vagy tövist-, ami kiváltotta a betegséget. A gyengélkedő ettől kezdve szilárdan hitt a gyógyulásban, és minden akaraterejét összeszedve hamarosan meg is gyógyult.

A törzsnek azon tagjai, akik előtt ugyanaz a védőszellem jelent meg, különleges mágikus szövetséget alkottak. Ilyen volt pl. az irokéz Hamis Arcúak Szövetsége. A szövetség tagjai megtanulták, hogyan gyógyítsák a betegeket. Nevüket onnan kapták, hogy a varázsló a gyógyítási szertartás során egy eltorzult arcot ábrázoló álarcot viselt. Mivel a beteg a kezelés alatt megismerte a szövetség titkait, gyógyulása után magának is be kellett állnia közéjük.

A délnyugati navahóknál az éneklés a gyógyítás fontos részét jelentette. A varázsló és segítője meghatározott dalokat énekelve, homokból jókora képet rajzolt a talajra. A színes homokból készülő ábrán megjelentek a hegyek, a villámok, a szent növények. Ezután a beteg ráült a képre, hogy ilyen módon közvetlen kapcsolatba kerüljön a természetfeletti erőkkel, és meggyógyuljon. Napnyugtakor szét kellett rombolni a képet.

Az észak- amerikai indiánok számára nagy jelentőségű volt a tisztaság fogalma. A külső és belső megtisztulás céljából nemcsak a betegek, de az egészségesek is eljártak az izzasztó kunyhókba.