Mikor vették elő a békepipát?

Az indiánok dohányzása valószínűleg a napkultusz része lehetett. Ha pipára gyújtott a varjú indiánok főnöke, a pipát először felmutatta a Napnak, az élet adományozójának, aztán a föld felé nyújtotta. Ezután ünnepélyesen elfújta a füstöt a négy égtáj felé, végül pedig a saját testére kapcsolatot teremtve ezzel önmaga és a világmindenség között. A pipát csak ezután adta tovább. A varjú és a feketelába törzs tagjai ismerték a dohánytermesztés titkát, a szent növénnyel azonban csak a dohányszövetség tagjai foglalkozhattak.

A dohány egész Észak- Amerikában elterjedt. Az idzsibvák férfiak a vadon termő dohány leveleit gyűjtötték, amit a fűzfa megőrölt kérgével kevertek össze. Más indiánok a medveszőlő vagy a szömörce megszárított leveleit gyűjtötték. A legkülönfélébb dohánykeverékeket egyaránt kinnkinniknek nevezték, és pipákban szívták. Ünnepélyes alkalmakkor tollakkal ékesített és színesre festett rúd volt a pipaszár. Ez a kék és zöld színű, ún. kalumet a föld és az ég, a háború és a béke, a nappal és az éjszaka, a Nap és a Hold, a férfiasság és a nőiesség örök ellentétét szimbolizálta. A pipa feje legtöbbször egy vöröses színű, katlinit nevű anyagból készült, amelyet egy minnesotai kőfejtésben bányásztak. A frissen fejtett követ könnyen lehetett faragni, fúrni és csiszolni. A pipakészítés művészetének titkait kevés szakértő ismerte. A fából készült pipaszáraz sastollakkal, gyöngyökkel, vagy emberi hajjal díszítették.

A kalumet elszívása megszentelt cselekedet volt, amellyel a szellemeknek kívántak üzenni. A varázsló gyógyítás közben gyújtott rá, a főnök a vadászat előtt, az apa pedig akkor, ha örökbe akart fogadni egy gyermeket. Ha hírnök vörösre festett és vörös tollakkal díszített kalumetet nyújtott át a törzsnek, akkor mindenki tudta, hogy ez hadüzenet. Ha két törzs békét kötött, akkor főnökeik közösen elszívtak egy pipát- innen származik a békepipa kifejezés.

Békeidőben a kalumetet kékre festették, és egy nőstény sas tollaival díszítették.

A pipa segítségével még jogi kérdésekben is döntést lehetett hozni. Ha valakit lopással vádoltak, akkor ártatlanságát bizonyítandó esküt tehetett a szent pipára. Ettől kezdve senki sem kételkedhetett az ártatlanságában. Az indiánok úgy gondolták, hogy a dohány nemcsak az emberek között, de az emberek és a természetfölötti hatalmak között is harmonikus kapcsolatot hoz létre.