Az indián sátor több mint otthon, templom is egyben

1.      A padló a Földdel azonos.

2.      A borító jelképezi az Eget.

3.      A sátorrudak a Szellemvilágba vezető ösvényeket szimbolizálják.

A tűzhely mögött van az oltár

1.      Az oltár kicsi, földből készült négyzetes halom, amit fűvel, lábbal és röggel simítanak el.

2.      Az oltár területét porítják, és tisztára söprik; a négyzet Földanyát jelképezi.

3.      A szellemeknek való áldozatul zsályát, harmatkásafüvet vagy cédrust égetnek az oltáron.

4.      Étkezés előtt a házigazda rendszerint húsdarabot ajánl fel, amit általában tűzbe dobva, vagy az oltáron égeti el.

A beszédes sátorajtó

1.      Ha a sátorajtó nyitva van, szívesen fogadnak látogatókat.

2.      Ha viszont zárva van, a látogató nevén szólítja a benne tartózkodót, vagy megzörgeti az ajtót.

3.      Ha pálcákat tesznek az ajtón keresztbe, azt jelzik, hogy ne zavarják a lakókat esetleg senki nincs otthon.

4.      Ha az emberek távol vannak, rendszerint lefedik a füstlapokat, az ajtót lekötik és pálcákat tesznek rá keresztbe. Mi ezt tiszteletben tartjuk és nem háborgatjuk, mivel bezártnak tekintjük.

Az emberek elhelyezkedése a sátorban

1.      A gyermekek rendszerint az ajtó közelében ülnek, úgyhogy ha valamelyiknek játszani támad kedve, a felnőttek zavarása nélkül távozhat.

2.      A férfiak rendszerint a sátor északi oldalán, míg a nők a déli részén tartózkodnak. A tulajdonos fűzfa háttámasza hátul a déli oldalon áll.

3.      Sátorba lépéskor körbejárnak, a férfiak jobbra, a nők balra.

4.      A tipiben az emberek háta mögött kellett elhaladni, azonban a házigazda és a tűz közötti átjáráshoz engedélyt kell kérni.

Lakoma a sátorban

1.      Először mindig a tipi urának szolgálnak fel, viszont nem ehet addig, míg fel nem tálalnak a vendégeknek.

2.      A meghívottaktól elvárják, hogy megegyék az eléjük tálalt ételt, ha marad valami, azt sértésnek veszik.

3.      Tőlük még azt is elvárják, hogy saját evőeszközeiket: kést, villát, tányért, stb. hozzák el.

4.      Egy Társaság lakomája esetén, mint a Róka Harcosoknál, a fiatalok kötelessége az idősebb emberek kiszolgálása. (ugyanez igaz a női társaságokra)

A pipa elszívása a sátorban

1.      A sátor tulajdonosa gyújtja meg a pipát.

2.      Ezután balra, az ajtóig továbbítja a pipát szárral előre. (a Napot követve)

3.      A pipa sosem halad el az ajtó előtt.

4.      Az ajtótól visszafelé mindenki beleszív a pipába, és szárral előre továbbítja.

5.      Mikor a pipa újra a házigazdához kerül, az továbbadja szárával előre a tőle jobbra ülőknek, egészen az ajtóig.

6.      Ekkor mindenki beleszív, szárával előre adogatva egymásnak vissza a házigazdának.

7.      Ha a pipa valakinél kialszik, visszaadogatják a házigazdának, aki újra meggyújtja és visszaküldeti oda, ahol kialudt.

8.      Általában, ha társadalmi összejövetelről van szó, a pipa elszívása a nap utolsó eseménye; amint ez megtörtént, jelképesen is véget ért az összejövetel, s az emberek távozhattak.

9.      A pipaszívás etikettje tanácskozásonként eltér.

10.  Rossz jelnek tartjuk, ha kiszóródik a hamu, ezért azt kis halomban tesszük az oltárra.