Hogyan kereskedtek az indiánok a fehérekkel?

Az európaiak, különösen a franciák 1600-tól kezdve kereskedtek az indiánokkal. A fehérek a hód- és a tengeri vidra prémekért cserébe késeket, üveggyöngyöt, tükröt, fazekakat, és serpenyőket adtak az indiánoknak. Európában ekkortájt nagy divat volt hódprémkalapot viselni, így a hatalmas kereslet miatt az árak is igen magasra szöktek. A franciák a Szent Lőrinc- folyó mentén kereskedelmi telepeket alapítottak, és hamarosan a kanadai Montreal lett a szőrmekereskedelem legfontosabb központja. 1630 táján már szinte eltüntek a hódok Montreal környékéről, ezért néhány vállalkozó szellemű ember nyugatabbra indult vadászni és kereskedni. Az amerikaiak kezdetben hegyi embereknek, majd trappereknek nevezték ezeket az úttörőket. A trapperek megtanulták az indiánok nyelvét, gyakran indián asszonyokkal éltek együtt, és rajongtak a szabad természetért. Évente csupán egyetlen alkalommal tértek vissza a „civilizált világba”, amikor a kereskedelmi telepeken pénzre és árura cserélték a prémeket. Az indiánok nagyra értékelték az így szerzett új holmikat, a takarókat, a szöveteket, a baltákat, lőfegyvereket, a réz és a vas bográcsokat. A fehérek azonban nagyon sok szeszes italt is eladtak az indiánoknak. Ez az addig ismeretlen kábítószer megmérgezte az indiánok életét: mindennapossá vált az alkoholizmus, a rablás és az erőszak.

Azért, hogy a továbbiakban is hozzájuthasson a hőn áhított alkoholhoz és a tűzfegyverekhez, számos indián is kivette részét a hódvadászatból. A franciák és az angolok kereskedelmi társaságokat alapítottak, elsősorban északon, erődített telepet hoztak létre. A Northwest Company 1780 körül legalább 2000 alkalmazottat- írnokot, tolmácsot, erdei vezetőt, hajóst, felderítőt stb.- foglalkoztatott. A vadászok és a kereskedők mind messzebb jutottak nyugat felé, keresztültörtek a Sziklás- hegységen, és egy napon a Csendes- óceánt is elérték. 1825 és 1840 között az indiánok és a trapperek minden évben hatalmas találkozót tartottak. Ezeken az óriási vásárokon az üzlet mellett bőségesen jutott idő és pénz az italozásra, a szórakozásra, a lóversenyre és a céllövésre is. Eközben azonban Európában a hódprémkalapot felváltották a selyemkalapok. 1840 táján a hódkereskedelem véget ért.