Kik voltak a jeges Észak vadászai?

Kanada északi vidékein és Alaszkában hatalmas területeket borított be a végtelennek tűnő ősvadon. Az erdei fenyőből, lucfenyőből, vörösfenyőből és tujából álló ősrengetegbe csupán helyenként keveredtek nyárfa és nyírfa ligetek. A szubarktikus területek éghajlatát a rövid forró nyár és a rettentően hideg, méteres havat hozó tél határozta meg. A sűrű erdőkön keresztül nem vezettek utak, így az emberek arra kényszerültek, hogy a természetadta vízi utakat kihasználva jussanak el a vadászterületekre. Az indiánok elmés csapdák segítségével vadásztak hódra, hiúzra, nyestre, nyércre és rozsomákra, sőt a jávorszarvasra és a karibu szarvasra is. A szubarktikus vadászok Észak- Amerika legelterjedtebb nyelvcsaládjaiba tartozik: keleten az algonkinok éltek, nyugaton pedig az athapaszkok.

A legtöbb európai éhen veszett volna ott, ahol a nyírfakéreg indiánok, a naszkapik és a montagnais-ek(ejsd: montanyez) laktak. Az erdőlakók abból éltek, amit a természet nyújtott nekik. A juharfa levéből juharszirupot főztek, télen pedig, az ínséges időkben pemmikánt, egy szárított húsból, zsírból és bogyókból készített keveréket ettek. Nyírfakéregből gyorsan sikló kenut készítettek, kerek sátraikat nyáron nyírfakéreggel, télen pedig karibubőrökkel fedték be. Könnyű, szánkószerű járművek, a szántalp nélküli tobogán is nyírfából készült. Télen a vadászok csak hótalpak segítségével tudtak járni. A naszkapi törzs tagjai nyírfából készült ovális vagy kör alakú keretre feszítettek karibubőr szíjakat. A tőlük nyugatra lakó varjú- és hód törzs inkább a hosszúkás hótalpakat kedvelte, amelyeket hód- vagy kecskefaroknak neveztek.

A Hudson- öböltől délre élt az erdei krí nép legnagyobb csoportja. Tőlük északra az athapaszkok legerősebb törzse, a csipeva lakott. Közéjük soroljuk a sárgakéseket és a kutyabordákat is. Az eszkimók szomszédságában élő kucsinok elsősorban lazacfogásból éltek, de a sarkvidékiektől megtanulták a kutyaszán és a kajak használatát is.