Az indián népség három forrása
Régóta ismeretes, hogy Amerika õslakói (vagy legalábbis az õslakók túlnyomó többsége) Ázsiából vándorolt be az eljegesedések idején szárazra kerülõ Behring-földszoroson át. A University of Michigan antropológusai azonban nem elégedtek meg ezzel az elnagyolt ismerettel, pontosabban akarták meghatározni az õslakók eredetét. Ezért húsz év alatt régi és új koponyák ezrein végeztek koponyánként kétezer mérést, köztük legújabban a hozzáférhetõvé csak nemrég vált mongol koponyákon. A hatalmas összegyûjtött adattömeg elemzése arra a következtetésre vezetett, hogy Amerika õslakói eredetük szerint három csoportba sorolhatók. Ez a következtetésük összhangban áll a régészeti és antropológiai eredményekkel.
A legrégibb bevándorlási hullámhoz Peru, Mexikó és az Egyesült Államok déli része õslakói tartoznak. Õk semelyik ázsiai néppel sem mutatnak hasonlóságot, valószínûleg azért nem, mert túl régen elszakadtak ázsiai õseiktõl, túl régen indult meg a saját önálló fejlõdésük. Az antropológusok azonban reménykednek, hogy Moszkva, Szentpétervár és Novoszibirszk múzeumaiban találnak majd olyan õsi koponyákat, amelyek rávilágítanak ennek a csoportnak az eredetére. Ezekhez a mérésekhez már meg is kapták az engedélyt.
A második csoporthoz tartoznak sok más mellett a feketeláb indiánok, az irokézek, és Minnesota, Michigan, Ontario és Massachusetts sok más indián népe. Õk a jomonoktól, Japán történelem elõtti lakóitól származnak. Ugyancsak a jomonoktól származnak az inuitok (eszkimók) is, de vélhetõleg egy jóval késõbbi bevándorlási hullámból. Ehhez a csoporthoz tartoznak a keleti tengermellék népei is, le egészen Floridáig.
A harmadik csoportot az Alaszkában és Északnyugat-Kanadában, a Yukon folyó vízgyûjtõ területén élõ, és Athabascan nyelven beszélõ indiánok alkotják. Õk minden más csoportnál jobban hasonlítanak a mai kínaiakra.
Amerika õslakói tehát semmiképpen sem tekinthetõk egyetlen nép változatainak, ez már biztos
|