Cáfolják az utolsó mohikán mítoszát
Amikor 1757-ben Louis-Joseph de Montcalm elhagyta az Adirondack tó déli partját, egy angol erőd füstölgő romjait, megcsonkított holttesteket és az amerikai irodalom egy klasszikus történetének alapjait hagyta maga mögött. A híres francia tábornok egyik leszármazottját a múlt héten fogadták azon a helyen, ahol őseinek egykor puskatűzzel, később pedig egy véres epizód vádjával kellett szembenézniük, amelyet James Fenimore Cooper "Az utolsó mohikán" című regényében dolgozott fel. |
|
|
Az Albanytól mintegy 80 km-re fekvő Lake George városa vörös szőnyeget terített Georges Savarin de Marestan báró elé, akinek egyik apai őse feleségül vette de Montcalm márki nővérét. A 60 esztendős Morestan a - francia-angol gyarmati háború (1754-63) legfontosabb eseményének tartott - William Henry erőd elfoglalásának 250. évfordulójára rendezett ünnepségeken vett részt.
A megemlékezések során újra eljátszották az angol erőd 1757. augusztus 9-én történt feladását, amely a Montcalm vezette francia és indián csapatok több hetes ostroma után következett be. Az ezt követő események azonban már nem szerepelnek a programban. Montcalm ugyanis akkor szabad elvonulást ígért az angol csapatoknak, de 1757. augusztus 10-én a franciákkal szövetségben álló indiánok megtámadták a visszavonulókat: a hivatalos jelentések szerint a 2000-es helyőrségből mintegy 1500-an estek áldozatul a mészárlásnak.
|
|
Messze áll a valóságtól?
A történészek szerint azonban az indiánok valójában kevesebb mint 200 embert öltek meg. Az eltúlzott számok a gyarmati propaganda számlájára írandók, illetve sokan csak több hónapos, sőt akár több éves fogság után tértek haza az amerikai gyarmatokra. "Igazából New England telepesei és James Fenimore Cooper nagyította fel a mészárlás tényét" - véli Nicholas Westbrook, a Ticonderoga erőd igazgatója. A "mészárlás" ugyanis csak az 1820-as években vált közismertté, amikor Cooper megírta "Az utolsó mohikán" című regényét, és a későbbi hollywoodi feldolgozások sem törődtek azzal, hogy elfogulatlan képet fessenek az eseményekről.
Néhány történész azonban úgy véli, hogy Montcalm tábornok, az európai hadviselés veteránja, egyszerűen nem volt képes irányítani a 33 különböző törzsből származó 1600 indián harcost, akik francia szövetségben az angolok ellen vonultak. Az indiánok emellett azért váltak dühössé, mert Montcalm szabad elvonulást engedélyezett az angol katonáknak, akik magukkal vihették fegyvereiket és ingóságaikat. Utánuk mentek, hogy kifosszák őket, a foglyokat pedig magas váltságdíj fejében a quebeci francia kormányzónak akarták átadni.
A szemtanúk szerint az indiánok kitépték az emberek kezéből a fegyvereket és a csomagokat, és aki ellenállt, azt megölték. Néhány áldozatot megskalpoltak. Montcalm és néhány francia tiszt a helyszínre siettek, de már túl későn érkeztek, bár még néhány életet meg tudtak menteni. Ellenségei később azzal vádolták a francia tábornokot, hogy nem adott elég csapatot az angolok védelmére, vagy hogy egyenesen ő bátorított a támadásra. Ezután Montcalm csapatai földig rombolták az erődöt, és visszatértek északra a Ticonderoga erődbe.
Marestan úgy véli, hogy Montcalm örökségét nem homályosíthatják el az erőd feladása után történtek. "Montcalmot nem terheli felelősség. Az indiánokat néha lehetetlen volt ellenőrizni, és nem tudták megérteni a kapituláció szabad elvonulásra vonatkozó feltételeit" - mondta.
Az angol, francia, amerikai és indián áldozatokat követelő véres összecsapás helyén ma állami park és az eredeti erőd helyreállított épülete áll. Montcalm nevét történelmi táblák, utcák, éttermek és italboltok viselik. A tábornok 1759-ben a quebeci csatában esett el, négy évvel később pedig a franciák átadták Kanadát az angoloknak. |