Az indián sátor több mint otthon, templom is egyben
1. A padló a Földdel azonos.
2. A borító jelképezi az Eget.
3. A sátorrudak a Szellemvilágba vezető ösvényeket szimbolizálják.
A tűzhely mögött van az oltár
1. Az oltár kicsi, földből készült négyzetes halom, amit fűvel, lábbal és röggel simítanak el.
2. Az oltár területét porítják, és tisztára söprik; a négyzet Földanyát jelképezi.
3. A szellemeknek való áldozatul zsályát, harmatkásafüvet vagy cédrust égetnek az oltáron.
4. Étkezés előtt a házigazda rendszerint húsdarabot ajánl fel, amit általában tűzbe dobva, vagy az oltáron égeti el.
A beszédes sátorajtó
1. Ha a sátorajtó nyitva van, szívesen fogadnak látogatókat.
2. Ha viszont zárva van, a látogató nevén szólítja a benne tartózkodót, vagy megzörgeti az ajtót.
3. Ha pálcákat tesznek az ajtón keresztbe, azt jelzik, hogy ne zavarják a lakókat esetleg senki nincs otthon.
4. Ha az emberek távol vannak, rendszerint lefedik a füstlapokat, az ajtót lekötik és pálcákat tesznek rá keresztbe. Mi ezt tiszteletben tartjuk és nem háborgatjuk, mivel bezártnak tekintjük.
Az emberek elhelyezkedése a sátorban
1. A gyermekek rendszerint az ajtó közelében ülnek, úgyhogy ha valamelyiknek játszani támad kedve, a felnőttek zavarása nélkül távozhat.
2. A férfiak rendszerint a sátor északi oldalán, míg a nők a déli részén tartózkodnak. A tulajdonos fűzfa háttámasza hátul a déli oldalon áll.
3. Sátorba lépéskor körbejárnak, a férfiak jobbra, a nők balra.
4. A tipiben az emberek háta mögött kellett elhaladni, azonban a házigazda és a tűz közötti átjáráshoz engedélyt kell kérni.
Lakoma a sátorban
1. Először mindig a tipi urának szolgálnak fel, viszont nem ehet addig, míg fel nem tálalnak a vendégeknek.
2. A meghívottaktól elvárják, hogy megegyék az eléjük tálalt ételt, ha marad valami, azt sértésnek veszik.
3. Tőlük még azt is elvárják, hogy saját evőeszközeiket: kést, villát, tányért, stb. hozzák el.
4. Egy Társaság lakomája esetén, mint a Róka Harcosoknál, a fiatalok kötelessége az idősebb emberek kiszolgálása. (ugyanez igaz a női társaságokra)
A pipa elszívása a sátorban
1. A sátor tulajdonosa gyújtja meg a pipát.
2. Ezután balra, az ajtóig továbbítja a pipát szárral előre. (a Napot követve)
3. A pipa sosem halad el az ajtó előtt.
4. Az ajtótól visszafelé mindenki beleszív a pipába, és szárral előre továbbítja.
5. Mikor a pipa újra a házigazdához kerül, az továbbadja szárával előre a tőle jobbra ülőknek, egészen az ajtóig.
6. Ekkor mindenki beleszív, szárával előre adogatva egymásnak vissza a házigazdának.
7. Ha a pipa valakinél kialszik, visszaadogatják a házigazdának, aki újra meggyújtja és visszaküldeti oda, ahol kialudt.
8. Általában, ha társadalmi összejövetelről van szó, a pipa elszívása a nap utolsó eseménye; amint ez megtörtént, jelképesen is véget ért az összejövetel, s az emberek távozhattak.
9. A pipaszívás etikettje tanácskozásonként eltér.
10. Rossz jelnek tartjuk, ha kiszóródik a hamu, ezért azt kis halomban tesszük az oltárra.
|