Miért hívják az indiánokat indiánoknak?

Amerika felfedezői közül Kolumbusz Kristóf tett szert a legnagyobb hírnévre. A genovai születésű, olasz hajós a spanyol uralkodó szolgálatában próbált meg új tengeri útvonalon, Spanyolországból nyugati irányba indulva eljutni a mesés Indiába. Hosszú és fáradságos hajóút után 1492 októberében szállt partra a Bahama szigetcsoporthoz tartozó San Salvadorba. Kolumbusz szilárdan meg volt győződve arról, hogy Indiában jár, ezért az itt felfedezett bennszülötteket indiaiaknak nevezte el. Később más utazók rájöttek, hogy a szigetvilágtól északra hatalmas kiterjedésű földrész terül el, Indiát pedig jóval e világrész mögött kell keresni. A felismerés hatására nevükben is megkülönböztették az Indiában lakó indiaiakat és az amerikai bennszülötteket, az indiánokat.

Kolumbusz előtt is jártak európaiak Amerikában. Kr. U. 1000 táján viking hajósok  szálltak partra az Újvilágban, és feltehető, hogy ír szerzetesek és breton halászok is eljutottak a földrész keleti partvidékére. Az európaiak azonban csak Kolumbusz felfedező útja után tudták meg, hogy az amerikai őslakóknak vörös színű a bőrük, és ezért megvetően „rézbőrűeknek” nevezték őket. Háború idején vagy vallási ünnepségeken a testüket és az arcukat cinóberfestékkel vörösre mázolták.

Az indiánok természetes bőrszíne világos vagy sötétbarna. Sokan közülük nagyon hasonlítanak az ázsiaiakra: hajuk sima és fekete, szemük sötét. A hasonlóság nem véletlen, ugyanis az indiánok távoli ősei valóban Ázsiából vándoroltak Amerikába. Ebből a szempontból tehát Kolumbusz nem is tévedett olyan nagyot. Közel 30 000 évvel ezelőtt az Ázsia sakrvidéki területein vándorló emberek egy része átmerészkedett az akkor még lakatlan észak- amerikai kontinensre. Ekkor az északi féltekét vastag jégtakaró borította.

A hatalmas gleccserek olyan sok vizet kötöttek meg, hogy a Csendes- óceán és a sarki tengerek vízszintje jóval alacsonyabban állt, mint ma. Ázsia (Szibéria) és Amerika (Alaszka) között hatalmas, száraz lábbal is járható sziklahíd emelkedett a hullámok fölé ott, ahol ma a Bering- szoros van. Ez a földsáv évezredeken át összekötötte az Óvilágot az Új-világgal.

A sarkvidék közelében vándorló vadásztörzsek a jégkorszak alatt a mamut, az ősbölény és a rénszarvas (a karibu) csordák nyomát követve mind mélyebben benyomultak Amerikába. Később vadlovakra vadásztak, hódot, vadnyulat, oposzumot és mosómedvét fogtak, gyűjtötték a vadon termő gyümölcsöket és halásztak a halban gazdag tavakon, folyókon.