Mi volt az indiánok legfontosabb kultúrnövénye?

Amerika legősibb és legfontosabb haszonnövénye a kukorica. A közép- amerikai indiánok Mexikóban már több mint hatezer évvel ezelőtt is ismerték az akkor még szerény méretű növényt, amelyen csupán ujjnyi hosszú kukoricacső termett. A földművesek az évszázadok során mindig a legnagyobb magvakat használták fel vetőmagként, így az idők során kifejlődött a ma ismert, bő termést hozó kukorica, amelynek csövei akár a 25 cm-t is elérhetik. A pueblo indiánok ősei néhány ezer évvel ezelőtt kezdték meg a kukoricatermesztést, és ez a fontos növény hamarosan elterjedt egészen az észak- keleti erdős vidékekig.

Az indián asszonyok számos ízletes ételt tudtak készíteni a sárga magvakból. Az északi prérin élő mandánok fából készült mozsárban összezúzták a kukoricát, az így kapott liszthez húst és zöldséget kevertek, és finom levest főztek.

A délnyugaton élő hopik kőlapokon zúzták össze a kukoricamagvakat, és forró köveken hajszálvékony, tányér nagyságú palacsintát sütöttek. Ezekhez a lepényekhez babot, hagymát, tököt, valamint antilop-, nyúl- és birkahúst ettek.

Különleges csemegének számított egy olyan kukoricafajta, amelynek szemi pirításkor hangos durranással kipukkadtak, tehát ismerték a pattogatott kukoricát is. A kukorica meghatérozó szerepet játszott az indiánok életében és gondolkodásában. A jó terméshez szükséges, bő esőt táncokkal és imádsággal próbálták elővarázsolni. Világképükben központi hely jutott a kukoricának. Hasonló tisztelet övezte az egyéb kultúrnövényeket is. 60 különféle bab- és 8 tökfajtát ismertek, emellett napraforgót, articsókát, őszibarackot és gyapotot termesztettek. A dohányleveleket a vadon élő növényekről szedték le.