Mit jelentett a bölény az indiánok életében?
Mielőtt a spanyolok Amerikába hozták volna a lovat, a feketelábak és egyéb síksági indián törzsek magukat állatnak álcázva vadásztak a bölényekre. Ha nem sikerült a csorda közelébe osonniuk, akkor megpróbálták egy szakadékba hajtani az állatokat. Ebben az időben csupán a nomádok egy kis része járt állandóan a csordák nyomában.
A lovak elterjedésével gyökeresen megváltozott a síkvidéki vadászok élete. Nem csak annyiban, hogy most már állandóan követhették a vándorló bölényeket, de mostmár arra is képesek voltak, hogy óriási mennyiségű zsákmányolt húst szállítsanak magukkal. Ettől kezdve a bölény vált az életük meghatározó tényezőjévé. Szinte mindent, amire csak a háztartásban, az öltözködésben és a vadászat során szükségük volt, ettől az állattól kapták.
Az Amerikai bölénybika (amit hibásan bivalynak neveznek) kétszer olyan nagy, mint a mi szarvasmarhánk. Majdnem két méter magas és három méter hosszú, sólya a 900 kg-t is elérheti. Az indiánok elsősorban a kisebb termetű nőstény állatokra vadásztak. Az elejtett állatnak szinte minden részét felhasználták: a bőrt, a szarvakat, a csontot és a szőrt is elvitték magukkal a táborba. Az indiánok egyetlen megölt bölényből több mint 80 féle dolgot tudtak előállítani. A cserzetlen bőrből készítették a szíjakat és öveket, a prémből készültek a fekvőhelyek és takarók, a cserzett bőrből pedig sátrat csináltak. Szívesen viseltek bölényszarvból készült ékszereket, a legtöbbször azonban bögrét és kanalat faragtak belőle. A csontokból kést, nyílhegyet, varrótűt és hántolót készítettek. A bölényszőrből kötelet és övet fontak, esetleg a fegyvereket vagy a sátrakat díszítették vele. A bölény gyomrából vizestömlő lett, a nyelv érdes felét hajkefének, a farkát pedig légycsapónak használták. Még a bölény ürülékét is összegyűjtötték, megszárítva ugyanis kiválóan lehetett tüzelni vele.
A férfiak maguk készítették fegyvereiket, elsősorban az erős pajzsokat. A nők táskákat, meleg télikabátot és értékes csuklyákat varrtak a bölény bőréből. A szoknyákat, a ruhákat és az ingeket inkább hegyi bárány, a szarvas és a villásszarvú antilop puhább, rugalmasabb bőréből készítették. A cérnát az állati inak helyettesítették. Az ünnepi ruhákat szarvasfogakkal, sündisznótüskékkel, vagy európai üveggyöngyökkel díszítették. A férfiak inget és legginget viseltek. Ez utóbbi bokától a csípőig érő, övvel megerősített bőrharisnya volt. Az indiánok cipője, a mokaszin szintén bőrből készült. |